A fiatalok tényleg el akarnak menni innen? – Ifjúsági szakmai nap Sümegen
Hogyan teremthetünk olyan vidéki közösségeket, amelyekhez a fiatalok szívesen kapcsolódnak, és ahová később is jó érzéssel térnek vissza? Többek között erre a kérdésre kerestük a választ 2026. szeptember 29-én, a Táj-Kapocs Alapítvány által szervezett sümegi ifjúsági szakmai napon. Az Inkubátorház nagytermében polgármesterek, művelődésszervezők, civil és ifjúsági szakemberek gondolkodtak együtt a térség fiataljainak helyzetéről, a közösségépítés lehetőségeiről és a helyben maradást segítő feltételekről.
Helyben maradás és közösségvezérelt fejlesztések
A szakmai napot Oszkai Réka, a Táj-Kapocs Alapítvány elnöke nyitotta meg, majd Dr. Teveli-Hám Dorottya Eszter előadása a helyben maradás jogának és a közösségvezérelt helyi fejlesztéseknek az összefüggéseire irányította a figyelmet.
A vidéki és periférikus térségek népességfogyása, a területi egyenlőtlenségek és a demográfiai változások egyre összetettebb kihívások elé állítják a helyi közösségeket. A helyben maradás jogának megteremtése azt jelenti, hogy az embereknek legyen lehetőségük szülőföldjükön, saját közösségükben, méltó körülmények között élni. Ennek egyik lehetséges eszköze a közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD), amelynek előkészítése jelenleg is zajlik.
Mit mutatnak a kutatások a fiatalokról?
Fazekas Anna PhD, a Gál Ferenc Egyetem adjunktusa az ifjúsági életszakasz kihívásait mutatta be a kutatások és az ifjúsági munka összefüggésében. Előadásában szó esett az elhúzódó felnőtté válásról, az anyagi bizonytalanságról, a fiatalok változó közösségi aktivitásáról, valamint arról, hogy az ifjúsági munka milyen szerepet tölthet be a fiatalok biztonságos fejlődésének támogatásában.
A fiatalok megszólítása és bevonása nem merülhet ki a programok szervezésében: fontos, hogy a helyi szolgáltatások valódi választ adjanak az igényeikre, és a fiataloknak lehetőségük legyen aktívan alakítani a saját közösségüket.
A balatoni fiatalok helyzetéről Fekete Károly, a Balatoni Integrációs Kht. munkatársa számolt be. A 2025 tavaszán, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben 2412 középiskolás bevonásával végzett kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a fiatalok jelentős része alapvetően szeret ott élni, ahol él.
A felmérés szerint a térségben élő fiatalok 83%-a szeret a lakóhelyén élni. Különösen fontos számukra a család és a barátok közelsége, a természeti környezet, valamint a szórakozási és kulturális lehetőségek. A helyben maradást ugyanakkor nehezítheti a főszezonon kívüli szolgáltatások hiánya, amelyet a válaszadók 44%-a említett problémaként. A túl nagy turistaforgalmat 42% tartotta kedvezőtlennek.
Az adatok arra világítanak rá, hogy a fiatalok kötődése a lakóhelyükhöz és a jövőjükkel kapcsolatos bizonytalansága egyszerre lehet jelen. A kérdés tehát nem pusztán az, hogy miért költöznek el, hanem az is, milyen feltételek mellett tudnák elképzelni a jövőjüket a saját térségükben.
Legyen hol találkozni, legyen kit megszólítani!
A délutáni előadások a gyakorlati ifjúsági munka tapasztalatait és a fiatalok bevonásának lehetőségeit állították középpontba.
Kandikó Rita, a nagyvázsonyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület képviseletében a fiatalok találkozási tereinek jelentőségéről és az egyesület tapasztalatairól beszélt. A közösségi helyszínek mellett az online tér is egyre fontosabb szerepet tölt be a fiatalok életében. A legfontosabb azonban, hogy legyenek olyan terek, ahol szívesen töltik az idejüket, és lehetőség szerint legyen ott egy olyan felnőtt is, akihez bizalommal fordulhatnak.
Stein Ildikó, a Hírös Fiatalok Egyesület alelnöke tízéves kecskeméti ifjúsági munkájának tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Előadásában a generációk közötti kapcsolódás, a fiatalok közösségi hálózatai és a hiteles megszólítás jelentőségét emelte ki. Rámutatott arra is, hogy a fiatalok valódi bevonása nem egyszerűen a véleményük kikérését jelenti: a részvétel akkor válik érdemivé, ha a fiataloknak tényleges beleszólásuk van a döntésekbe, és felelősséget is vállalhatnak a közös ügyekért.
Fazekas Zsuzsanna a Táj-Kapocs Alapítvány egymásra épülő ifjúsági programjait mutatta be. A látóutak, a települési ifjúsági moccantások, az ifjúsági konferencia és találkozó, valamint az Ifjúsági Akadémia különböző lehetőségeket kínálnak a fiatalok számára a bekapcsolódásra és a közösségi szerepvállalásra. A programok fontos sajátossága, hogy egymáshoz kapcsolódva, egymást erősítve segítik a fiatalok önszerveződését és a helyi közösségek fejlődését.
Nem az a cél, hogy mindenki maradjon
Az előadásokat követő pódiumbeszélgetést Oszkai Réka moderálta. A résztvevők többek között arról gondolkodtak közösen, hogyan lehet egy kisebb településen elindítani a fiatalok összefogását, miként tartható fenn egy közösség akkor is, ha tagjai továbbtanulás miatt más városba költöznek, és hogyan alakítható ki hosszú távon is fenntartható ifjúsági munka.
A tapasztalatok szerint a közösségépítéshez nem feltétlenül van szükség azonnal egyesületre vagy összetett szervezeti háttérre. Sokszor elegendő egy hely, ahol a fiatalok szívesen vannak együtt – akár egy focipálya vagy egy közösségi tér –, valamint néhány olyan ember, aki figyel rájuk, meghallgatja őket, és segít megvalósítani az ötleteiket.
A valódi bevonás azt is jelenti, hogy nemcsak megkérdezzük a fiatalokat, hanem lehetőség szerint meg is valósítjuk azokat a kezdeményezéseket, amelyekre igényük van. Ehhez fontos, hogy ott találkozzunk velük, ahol egyébként is szívesen töltik az idejüket.
A beszélgetés során az is egyértelművé vált, hogy a továbbtanulás vagy a munkavállalás miatti elköltözés önmagában nem kudarc. A cél inkább az, hogy a fiatalok a későbbiekben is kötődjenek szülőhelyükhöz, és legyen okuk, lehetőségük visszatérni. Ehhez már gyermekkorban érdemes elkezdeni a közösségépítést, olyan élményeket és kapcsolatokat teremtve, amelyek hosszú távon is meghatározók maradnak.
A fenntartható ifjúsági munka feltételeiről is szó esett: a fiataloknak szükségük van elérhető, megbízható segítőkre, ugyanakkor az ifjúsági szakemberek terhelhetőségére és a feladatok megosztására is figyelni kell. A közösségek hosszú távú működését a fiatalok közötti kapcsolatok erősítése és a felelősség fokozatos átadása is segítheti.
Közösen gondolkodtunk a térség fiataljainak jövőjéről
A sümegi szakmai nap nem kész recepteket kínált, hanem lehetőséget teremtett a tapasztalatok megosztására, a kérdések közös megfogalmazására és a lehetséges megoldások keresésére.
A nap egyik fontos tanulsága, hogy a fiatalok helyben maradását nem lehet pusztán elvárásokkal vagy egy-egy programmal támogatni. Olyan településekre, közösségekre és kapcsolatokra van szükség, amelyekben a fiatalok megtalálják a helyüket, számít a véleményük, és lehetőségük van alakítani a környezetüket.
Nem az a cél, hogy minden fiatal maradjon. Hanem az, hogy legyen hova hazajönni.
Köszönjük minden résztvevőnek és előadónak, hogy hozzájárult a közös gondolkodáshoz!
